Sajtos puffancs

Néha esténként rám jön a süthetnék, olyankor valami kipróbálásra innen-onnan felírt receptet szoktam megcsinálni, ez egy olyasmi amit gyerekkorunkban is ettünk csak nem pont így. Ez szerintem egy komoly erőkifejtést igénylő sós sütemény, mert nehéz keverni, nehéz nyomni, szóval tuti a kézfájás utána :)

Hozzávalók:

• 3,5 deci víz
• 120 gramm vaj
• 1 tk só
• 190 gramm liszt
• 170 gramm reszelt sajt ( vegyesen használtam füstölt és sima edami sajtot - minél aromásabb a sajt annál jobb a puffancs, pl gruyere, cheddar )
• 5 tojás
• 4 teáskanál dijoni mustár
• 1 késhegynyi  őrölt bors
• 1/4 teáskanál fűszerpaprika ( én füstölt csípőset használtam de jó simából is )

Elkészítés:
A vajat a vizet és a sót tegyük egy vastagabb falú edénybe és tegyük fel a tűzre. Várjuk meg míg felforr és ekkor tegyük bele a lisztet egyszerre, majd gyorsan kezdjük el kevergetni, addig kevergetjük a tűzön míg össze nem áll és el nem válik az edény falától. Zárjuk el a tüzet és tegyük át a gombócot egy keverőtálba.

Várjunk kb. 10 percet, hogy hűljön a tészta, majd mikor már csak kézmeleg, egyesével keverőgéppel keverjük bele a tojásokat. Ha minden tojást elkevertük tegyük bele a borsot a paprikát a mustárt, ha ezt is elkevertük, keverjük bele a sajtot is.

Kanalazzuk nyomózsákba, és nyomkodjunk belőle diónyi puffancsokat 2 sütőpapírra, ha egyszerűbb módon csinálnánk inkább akkor csináljuk 2 teáskanállal amit közben vizezünk hogy ne ragadjon annyira a tészta rá. Én mindkét módszert kipróbáltam most, mert menet közben kidurrant a nyomózacskó, úgyhogy a maradékot kanállal csináltam.

180 fokon légkeverős sütőben süssük 20 percig.

El tudnám képzelni egyébként ezt a puffancsot, húsétel mellé köretnek is, valami olyan mellé ami mellé krokettet szoktak adni, valami szószos hús mellé.

Érdekes egyébként, hogy az ember emlékszik dolgokra a gyerekkorából amiket nagyon szeretett, de felnőttként ez egészen más. Gyerekként imádtam a sajtos puffancsot, mostanában csak az elmegy kategória, valószínűleg akkora a választék különböző ételekből, hogy elé csúszott egy csomó minden más a sorban.
Bár nem tartozik közvetlenül ide, gyerekként imádtam a barba papáékat, de felnőttként láttam egy részt belőle és én még ilyen bárgyú mesét életemben nem láttam. Szóval változik az ember.